Megszületett Mátyás, éljen az igazság!

Április második hetében átadták a Mátyás király tematikus játszóudvar építésének második ütemét. Azóta ismét gyerekzsivajtól hangos a Kultúrkúria hátsó kertje, ahol persze a felnőttek is megpihenhetnek, szemlélődhetnek kedvükre. A különleges játszóteret megálmodó és megvalósító művész-házaspár férfi tagjával, Fenyvesi Gábor festőművésszel a kezdetekről, a megvalósítás nehézségeiről és a játszótér „küldetéséről” beszélgettünk.
Hogyan jut eszébe valakinek, hogy ilyen fába vágja a fejszéjét?
Az ötlet évekkel ezelőtt, a hidegkúti kulturális központ átadásával egy időben született meg, bár az ihletet a Pesthidegkúti Nyári Művészeti Fesztivál adta, amely minden évben játékos, színes gyerekbirodalommá varázsolta az akkor még szürke, lepusztult és romos épületeket. A felújítás után, a fesztiválok idején mindig ezen a területen – az „Égigérő Dombon” és a „Griffmadár Fennsíkon” – leltek otthonra a természetes anyagokból készült, népi hagyományokra épülő gyermekjátékok és játszóházak.
Akkoriban még másik kerettörténetben gondolkodtunk: a Szürke ló című mese adta volna a játszótér nevét és tematikáját. Zajlott még a kulturális központ építése, és sok szempontból képlékeny állapotban volt a kert és az udvar, illetve a központ vezetése sem tudta elszánni magát a játszótér felállítása mellett. Aztán igazgatóváltás történt, mi pedig új ötlettel álltunk elő.
Segítenétek megérteni a szélesebb olvasóközönség számára is a játszótér üzenetét?
A tematikus játszóterek között óriási különbség van: tematikát adhat egy mese, egy rögtönzött történet, egy színhellyel kapcsolatos felvetés, vagy a képességfejlesztés szándéka, és ennek minden eszközbe történő beemelése. Gyönyörű természeti környezetben, műemléki jellegű és helytörténeti jelentőségű épületekkel körülvett területen vagyunk. Ez arra inspirált bennünket, hogy a Hidegkúthoz több történeti és mondai szálon is kapcsolódó Mátyás király legyen a kiindulási pont. A főbejárat, a későbbi ütemben megvalósuló főépület a hidegkúti Szentkút épületét mintázza majd.
Nem titkolt szándékunk, hogy a gyermekek mozgáskészségének és ügyességének fejlesztésén túlmenően a magyarságtudat erősítését, történelmi értékeink, őshagyományaink homloktérbe emelését is szolgálja ez a játszótér. Minden egyes itt végezhető mozdulatsor, az eszközök elhelyezése, egymáshoz illesztése, dinamikája ezt a célt szolgálja. A drótkötélpálya nem egyszerű csúszka, hanem a kenyérmezei csata felelevenítése, meglelkesítése. Mátyás király kétszeres méretű mellszobrának karjai mérleghintaként működnek: fenségesen tesz igazságot, világosságot hozva közénk.
Mátyásnak olyan erős hagyománya és szellemi kisugárzása van, amely messze túlmutat a Kárpát-medencén. Nem egy kisajátított uralkodó, túlmutat önmagán, Magyarországon kívül is hat. Összeköti, és nem szétválasztja a közép-európai népeket. A játszóudvar legmagasabb pontján elhelyezkedő „stációt” például éppen egy szlovén legenda ihlette, mely szerint Mátyás király a hegy gyomrában alszik egy vasasztal mögött, az asztalon kenyér, a kupában bor. Csak akkor ébred fel, ha már nagyon sokan imádkoznak érte és óhajtják eljövetelét. Ekkor eljön fekete serege élén és elhozza a várva várt igazságot és fényt…
Ezt a kupát törték össze a közelmúltban… majd néhány napja a mérleghinta ülőkéjét is szétzúzta egy erejét fitogtató vandál… Milyen nehézségekkel kellett még megküzdenetek?
Sajnos a vandalizmus ellen, a játszótér őrzésén kívül, nem sokat lehet tenni. A fakupát – éppen az ilyen jellegű események megelőzése érdekében – nemrég cseréltük le egy speciális műanyagra, amely a játszótereken engedélyeztethető legkeményebb anyag, mégis eltörték... Hihetetlenül megnehezítette a munkánkat a játszótér fekvése (komoly nehézségbe ütközik például a vízelvezetés), amelyből egyébként akár erényt is lehet kovácsolni. Súlyos költségnövelő tényező volt az agyagos, elképesztően rossz minőségű, sittel teli terület! Teljes talajcserére volt szükség, ami rengeteg pénzt vitt el.
Milyen különleges elvárásoknak kell megfelelnetek, milyen anyagokat használtok, és egyáltalán kik vesznek részt a játszótér megvalósításában?
Párommal, Csilléry Orsolya grafikusművésszel közösen terveztünk és alkottunk meg mindent, persze a faragási munkák zöme rám hárul. Édesapám faszobrász, az ő keze alatt sajátítottam el a fafaragás mesterségét. Amit csak lehet, organikus anyagból, saját kezűleg mi magunk készítünk el. De vannak olyan dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet, vagy a szabványok miatt nem csinálhattunk fából. Ebből a szempontból a miénk is egy hétköznapi játszótér, ennek minden biztonsági előírásával, műszaki feltételével.

Más szempontból teljesen „formabontó”, hiszen nem egy egyszerű kivitelezői munkáról van szó. Teljes egészében kell látni mindent előre, ami rendkívül izgalmas és nehéz feladat. Minden a legapróbb részletekig meg van tervezve, de ami még fontosabb, hogy úgy is kell elkészülnie, mert különben nem működik. Akárcsak egy szimfónia partitúrája és zenekari megszólaltatása. Itt nem boltban vett játszószerek egymás mellé telepítéséről van szó, hanem egy varázslatos és önálló világról, melynek elemei külön jelentéssel bírnak, ám közben szervesen összefüggenek! Ennek a művészeti egységnek, sajátos mikroklímának a megteremtésében sokat segítenének a szobrok, melyekből forráshiány miatt egyelőre sajnos kevés készülhetett el. De reménykedünk a folytatásban, az önkormányzat további támogatásában, és abban, hogy a környéken élők megszeretik a játszóteret.